|
A Trió története
Az
elsõ lépések
A Rambling Blues Trio frontembere, Király
Vajk (akusztikus gitár, ének) már 1993-ban kezdett el
koncertezni szólóban, majd nemsokára csatlakozott hozzá -
eleinte csak néhány szám erejéig - Harmati István
"Maci" szájharmonikás és Tóth Anetta énekesnõ.
Ekkor Vajk és Barátai néven adtak több elõadást.
A szájharmonikás poszton hamarosan tagcsere következett be. Macit
Hrabovszky
Tamás váltotta fel, aki az akkor éledezõ Blues
Bell zenekar énekes-szájharmonikás-frontember "munkaköre"
mellett szerencsére vállalt még egy zenekart. Pár hónap múlva,
1994 májusában lépett fel a kis együttes elõször
Rambling Blues néven (Rambling = kóválygó, bolyongó) a szegedi
Májulás '94 Fesztiválon. Ez az elsõ, komolyabb formáció
részt vett 1994 szeptember 2-án az országos Elsõ Blues-és
Bluesrock Tehetségkutató Verseny-en, ahol a zsûri a 23
bemutatkozó zenekar közül - egyedüli akusztikus csapatként! - a
legjobbak közé sorolta. (Ekkor jelent meg az elsõ komoly
cikk az együttesrõl a Rockinform hasábjain - ld. sajtóreferenciák,
interjúk) A sikeren felbuzdulva beneveztek az 1995. március 12-én,
Budapesten megrendezett Blues és Jazz Fesztivál és Verseny-re,
ahol blues kategóriában az elõkelõ 2. helyezést
kapták meg. Itt vendégként szerepelt velük Rakovics István, a
Molnár Dixieland Band akkori, "blues-érzelmû" gitárosa
is.
Az együttes "üdvöskéje", Tóth Anetta 1995 nyarán,
szegedi tanulmányai befejeztével búcsút mondott a városnak és
ezzel együtt sajnos a Rambling Blues-nak is. A "búcsúfellépésre"
a '95-ös Diáksziget-en került sor.
A
jelenlegi trió létrejötte
Amikor
kiderült, hogy nincs énekesnõ, az is kiderült, hogy
Szegeden rengeteg lány szeretne bluesénekesnõ lenni, és
mindnek kiváló blueshangja van (az ajánlóik szerint). Több
nagyszerû hangú énekes lánnyal próbálkoztak, de végül
úgy alakult, hogy énekesnõ helyett Szabó
Csabát vették be a csapatba egy személyes ütõs szekciónak,
aki amúgy is egyre többször szerepelt a koncerteken vendég zenészként.
Minthogy a komplett dobszerelés nem illeszkedett volna a Rambling
stílusába, így az ütõs alapot a pergõdob és a lábcintányér
adta, ehhez jött a mosódeszka vagy washboard, a kolompok, békák,
stb.-k. Ekkor, 1996 elején Csaba csatlakozásával kialakult az a
felállás, ami a barátságnak és a közös elképzeléseknek köszönhetõen
még ma is változatlan formában létezik, azaz:
Koncertek,
stílus:
Ekkor már rendszeresen jártak koncertezni az ország minden részébe,
klubokba, kocsmákba, fesztiválokra, 1996-tól már folyamatosan évente
90-100 koncertet adnak. A fellépések között egyre nagyobb számban
jelentek meg a külföldi meghívások, és a közeli Jugoszlávia
után Németország, Ausztria, Szlovákia, Olaszország klubjaiba is
eljutottak. Nagy megtiszteltetés volt, hogy meghívást kaptak az
1998-as Dobrofest-re (Az errõl szóló cikket, beszámolót IDE kattintva olvashatod)
is, amit már hetedik alkalommal rendeztek meg a szlovákiai Trnava
városában (látogass el a Dobrofest honlapjára: Welcome
to Dobroland!). 2000 tavaszán (április 27 és május 7 között) pedig nagysikerû, 13 koncertbõl álló külföldi turné következett,
aminek kapcsán komoly fesztiválokon, exkluzív klubokban léphettek fel Németországban, Hollandiában (Köszönet a kiváló managernek!).
A zenekar stílusa elsõsorban a '20-as,
'30-as évek Amerikájának akusztikus népzenéjén alapul, ami
ugyanis rendkívül sokrétû - a country blues-tól kezdve a
ragtime blues, mississippi vagy delta blues is mind ide tartozik.
Minthogy azonban e stílus egyáltalán nem volt ismert hazánkban,
céljuknak kiáltották ki, hogy az ország lehetõ legtöbb részére
elmenjenek zenélni, mintegy hiánypótlásként megmutatni a
"gyökereket", valamint hogy a blues zene milyen változatos,
sokszínû is tud lenni (akkoriban ugyanis az emberek többsége
még minden mást kizáró egyenlõségjelet tett a Blues és
a Hobo Blues Band közé)! A stílushûség, de a gyakori külföldi
fellépések miatt is a dalok elnyomó többsége angolul szólal
meg. Széles repertoárjuk dalai "rambling-esítve"
hallhatóak, mindhármuk egyéni hangja alakítja azokat, és
igyekeznek a korabeli felvételek alapján megtanult dalokat
fogyaszthatóvá tenni az igényes, de nem feltétlenül "akusztikus-blues-megszállott"
közönség számára is.
Hanghordozók
A szokásos Demo kazetták (Demo'96, Demo '97, Demo'99)
és egy Stella Artois válogatás CD után, a német turnéval
egy idõben (2000 májusában) készült el elsõ önálló CD-jük, ami - tiszaparti bluesistákról lévén szó - a hangzatos Tissassippi címet kapta.
Vissza
|
