|
Idén
a szegedi Rambling Blues Trio kapott meghívást a hetedik
alkalommal megrendezett Dobro-fesztiválra (tavaly a Dr. Valter And
The Lawbreakers képviselte a magyar színeket). Augusztus 25-30 között
ez a szlovákiai város, Trnava (Nagyszombat) lett a dobro-fõváros
(Welcome To Dobroland!). Négy-öt helyszínen, jó néhány nemzet
blues-, country-, bluegrass-, stb. stílusú dobro-gitárosa,
zenekara mutatkozott meg.
Csütörtök este érkezvén, ekkor tudtunk bekapcsolódni a fesztivál
vérkeringésébe, mégpedig egy hajnalig tartó jam session keretében,
a K-Centrum Club-nak nevezett kiskocsmában. Ez a közepesen
lepusztult, félig underground típusú, jobb napokat is látott
vendéglátóipari egység elsõ pillantásra nem sok jóval bíztatott,
de amikor a zenészek (Hans Theessink-Ausztria, Slidin' Tom B.-Németország,
Juha Cartano Duo-Finnország és még sokan mások) a húrok közé
csaptak, akkor jött a döbbenet, mégpedig elõször a
hangtechnikán. Aki játszott már színpadon akusztikus-vagy dobro
gitáron, mikrofonnal próbálkozván a kierõsítéssel,
annak sokat mond az, hogy a hangszerek megszólaltak, mégpedig úgy,
ahogy kell. Az összes helyszínre jellemzõ, a kisebb színpadokon
is több ezer wattos, profi minõségû erõsítõk,
hangfalak, mikrofonok nem a hangerõt, hanem a minõséget
nyújtották a hozzáértõ hangtechnikusok segítségével.
Remélem, egyszer kis hazánkban is tapasztalhatom majd a profi cucc
és a profi szakember ilyen szerencsés találkozását...
Minthogy a zenészek túlnyomó többsége (a "nagy nevek"
is!) nem csak egy fellépés erejéig jött, hanem legalább négy-öt
napra, volt alkalom megismerkedni egymással, és az egész rendezvényre
a közvetlenség, jókedv volt a legjellemzõbb. Persze ha
belegondolunk, ez nem is olyan meglepõ, hiszen még
Magyarországon is, ha az effajta zenék sajnos nem túl nagy számú
kedvelõi, mûvelõi találkoznak, az kész örömünnepnek
számít (lásd: Full Of Mojo Blues Tábor). Itt ugyanez történt,
de nemzetközi szinten. Még a "hideg"-nek tartott németekkel
is fél pillanat alatt összebarátkoztunk (persze kiderült, többükkel
már találkoztam németországi útjaim során), sõt
õk adták a háttérinformációkat is: P. Steve James, az
ott Michael Messer, itt van Mark Clifford Kanadából, most jön
John Dopyera fia, lánya és unokája (a Trnava közelébõl
származó John Dopyera testvérével találta ki a rezonátoros gitárt,
és alapította a Dopyera Brothers Company-t - innen ered a Do-Bro név
is).
Pénteken délután a fesztivál keretében megrendezett
Country Dance Festival programjai mellett egy kisebb szabadtéri színpadon
igen különbözõ stílusú zenekarok léptek fel, a blues-tól
a "szlovák Illés-nóták"-at elõadó fiatalokon
keresztül minden. Itt jómagam is játszottam fél órát szólóban,
rendkívül hálás, nagy számú közönségnek. Este a teltházas
koncert-teremben kezdõdött az egész fesztivál fõ
programja, nyolc zenekar, szólista közremûködésével:
Lilly Of The West (Bulgária) Az egyetlen bolgár
bluegrass-zenekar annak ellenére, hogy egy éve alakult, tagjai
igen virtuózan adták elõ a bluegrass-standardokat, de
kaptunk ízelítõt a bolgár népzenébõl is. A
mandolin-banjo-dobro gitár, basszusgitár-ének, gitár-ének, gitár-mandolin
fellállásban játszó, négy tagú zenekar vidám, könnyed muzsikáját
a közönség "vette", az állandóan mosolygó Lilly (gitár-ének)
hamar megtalálta a kapcsolatot velük. A basszusgitáros szerintem
amerikai filmekbõl másolta imázsát (farmer, fehér ing,
madzag-nyakkendõ, fehér Stetson-kalap, fogsor-reklám
begyakorolt mosollyal, stb.), túl megnyerõnek, sztárnak
akart látszani, de épp az ellenkezõ hatást érte el- nálam
legalábbis. A zenekarnak ez a fellépése egyébként egy öt
koncertbõl álló turné egyik állomása volt, innen
Hollandiába mentek, élõ CD-felvételre.
Michael Messer And Ed Genis (Anglia) Michael Messer
egy 1928-as, Dobro gyártmányú gitáron játszott a country-bluest,
hawaii zenét, tradícionális darabokat, õt kísérte gitáros
társa. Igen magas színvonalú, feeling-es, technikás játékukat
a közönség többszöri visszatapsolással jutalmnazta. Habár
Robert Johnson Walking Blues-át én nem biztos, hogy itt játszottam
volna, mert ebben a körben talán elcsépeltnek tûnhet sokak
számára. Ám mint a több száz feldolgozás, elõadó
mindegyike tud valami újat belevinni ebbe az egyébként kiváló
dalba, így Michael-nek is sikerült.
Grasshoppers (Szlovákia) A Peter Szabados, Szlovákia
elsõ számú dobro gitárosa által vezetett, bluegrass zenét
játszó csapat nagyrészt szlovák nyelvû mûsora nagy
sikert aratott, nem csak a helyi közönség körében.
Hans Theessink (Ausztria) Az eredetileg holland származású
gitáros-szájharmonikás-énekes neve nem cseng ismeretlenül a
blues-kedvelõ magyarok számára sem. Kiváló orgánuma,
hihetetlenül energikus, feeling-es gitárjátéka a lassú daloknál
is megmozgatta az embereket. Az idén október 9-10-én, Budapesten
megrendezendõ blues fesztiválon hallhatjuk õt legközelebb.
Rob Ickes And The Blue Highway (USA) Mi is az az 'Unplugged'?
Sok zenekar szerint az, amikor egy elektromos banda gitárosa lecseréli
a villanygitárját akusztikus gitárra, és a tagok székekre ülve
játszanak. Itt azonban megtapasztalhattuk az igazi unplugged-ot. Az
öt tagú zenekar egyetlen darab mikrofont kapott (na jó, a bõgõs
még egyet...), mégis fantasztikusan élvezhetõ produkciót
nyújtottak (hangtechnika! lásd fentebb). Aki éppen szólózott, közelebb
ment a mikrofonhoz, és egyikük sem akarta túljátszani a többieket.
A mandolin, gitár, banjo, bõgõ, dobro gitár felállás
mellett mindegyikük énekelt is, gyönyörûen kidolgozott vokálokat
volt szerencsénk hallani. Rob Ickes kapta egyébként a Dobrofest díját
is, amit minden évben egy kiváló dobrósnak adnak oda (e díjat a
korábbi években Bob Brozman, Peter Szabados, Tut Taylor kapta
meg). John Dopyera fia adta át ezt a kitüntetõ emléket
Rob-nak, aki köszönetképpen szólóban játszott el egy
instrumentális darabot, amibõl nyilvánvalóvá vált
mindenki számára, hogy e díj a legjobb helyre került.
Steve James (USA)
Talán ezt a koncertet vártam a leginkább, és Steve nem is
okozott csalódást. Egy hetes fémtestû gitárján (a
National cég kifejezetten az Ő számára gyártotta) fantasztikus,
egyéni technikájával gitározva lenyûgözte a közönséget.
A 48 éves blues-zenész késõbbi beszélgetésünk alkalmával
elmondta, hogy évente kb. 150 fellépést vállal, több zenekarban
is játszott, de igazán szólóban tudja kifejezni magát. Azt is
megtudtam, hogy nagyon jó a kapcsolata az amerikai akusztikus blues
képviselõivel, jó barátja John Hammond, Catfish Keith, Bob
Brozman, stb. Idõnként össze is gyûlnek egy kis baráti
találkozásra, persze nem hangszerek nélkül. Hej, de szívesen
ott lennék egy ilyen meetingen!...
Cox, Clifford And Bartley (Kanada)
Doug Cox - dobro gitár, ének, Beth Bartley - hegedû, ének,
Mark Clifford - gitár,ének. A trió teljesen egyéni felfogásban
játszotta a blues-és country dalokat, emelve a már amúgy is
nagyszerû hangulatot.
Druhá Tráva (Csehország) Meglepõ módon a
már megszokott akusztikus hangszerek (banjo, mandolin, dobro-gitár)
mellett itt helyet kapott egy komplett dobszerelés (ritka hangszer
ezen a fesztiválon!) és basszusgitár is. Frontemberük a cseh
"Hobo" lehet, legalábbis a helyi közönség reakcióiból
és a szlovákra lefordított dalszövegekbõl következtetve.
Bevallom, fenntartásokkal néztem a koncert elé, lévén hogy a
szlovák nyelv nem kifejezetten ezen stílusok nyelve. Ennek ellenére
végig ottragadtam, hiszen egy rendkívül összeszokott, profi zenészekbõl
álló együttes produkcióját élvezhettem. Kiemelném a
basszusgitáros öthúros hangszerén elõadott, szólógitárosokat
megszégyenítõ szólóit, valamint a banjo-akusztikus gitár-basszusgitár
unisono-kat. Csak elismerõ szavakkal szólhatok errõl
a fellépésrõl is, az utolsóként elõadott Dire
Straits-dal, a Telegraph Road -szintén szlovák nyelvû-
feldolgozása elsöprõ siker volt.
A fõ program záró akkordjaként szinte az összes ott lévõ
zenész feljött a színpadra, így a "Will The Circle Be
Unbroken" címû, örökzöld dalt több mint harminc zenész
adta elõ, a fáradhatatlan közönség legnagyobb örömére.
Ezután a hátsó színpadon egy állófogadás keretében köszönte
meg Peter Radványi, a Dobrofest fõszervezõje minden közremûködõnek,
hogy hozzájárultak a rendezvény sikeréhez. Persze a hangszereket
sem pakolták el nagyon hamar, a 'Lady Be Good' hat dobro-gitárral
szólalt meg. Ezzel azonban még nem ért véget a fesztivál,
szombat este egy másnap hajnalig tartó jam session következett.
Itt lépett fel a Rambling Blues is, zajos sikert aratva Szabó
Csaba ütõs hangszereivel (pergõdob, lábcin, mosódeszka,
kolompok), és sokan dícsérték a sokszínû mûsort is.
A helyszínként szolgáló K-Club egyik kisebb termében minden erõsítés
nélkül, órákon keresztül szóltak a rezonátoros gitárok, szájharmonikák,
hangszálak. Összegezve, nem volt olyan zenész, aki ne szeretne újra
részt venni a dobro-sok ezen örömünnepén. Remélem, a következõ
években Magyarországról is többen találják majd érdemesnek rászánni
néhány napot erre a kiemelkedõ eseményre.
Király Vajk (Rambling)
Back
|
