|
|
DOBROFEST - TRNAVA '98 (élménybeszámoló)
Idén
a szegedi Rambling Blues Trio kapott meghívást a hetedik
alkalommal megrendezett Dobro-fesztiválra (tavaly a Dr. Valter And
The Lawbreakers képviselte a magyar színeket). Augusztus 25-30 között
ez a szlovákiai város, Trnava (Nagyszombat) lett a dobro-fõváros
(Welcome To Dobroland!). Négy-öt helyszínen, jó néhány nemzet
blues-, country-, bluegrass-, stb. stílusú dobro-gitárosa,
zenekara mutatkozott meg. Minthogy a zenészek túlnyomó többsége (a "nagy nevek" is!) nem csak egy fellépés erejéig jött, hanem legalább négy-öt napra, volt alkalom megismerkedni egymással, és az egész rendezvényre a közvetlenség, jókedv volt a legjellemzõbb. Persze ha belegondolunk, ez nem is olyan meglepõ, hiszen még Magyarországon is, ha az effajta zenék sajnos nem túl nagy számú kedvelõi, mûvelõi találkoznak, az kész örömünnepnek számít (lásd: Full Of Mojo Blues Tábor). Itt ugyanez történt, de nemzetközi szinten. Még a "hideg"-nek tartott németekkel is fél pillanat alatt összebarátkoztunk (persze kiderült, többükkel már találkoztam németországi útjaim során), sõt õk adták a háttérinformációkat is: P. Steve James, az ott Michael Messer, itt van Mark Clifford Kanadából, most jön John Dopyera fia, lánya és unokája (a Trnava közelébõl származó John Dopyera testvérével találta ki a rezonátoros gitárt, és alapította a Dopyera Brothers Company-t - innen ered a Do-Bro név is). Pénteken délután a fesztivál keretében megrendezett Country Dance Festival programjai mellett egy kisebb szabadtéri színpadon igen különbözõ stílusú zenekarok léptek fel, a blues-tól a "szlovák Illés-nóták"-at elõadó fiatalokon keresztül minden. Itt jómagam is játszottam fél órát szólóban, rendkívül hálás, nagy számú közönségnek. Este a teltházas koncert-teremben kezdõdött az egész fesztivál fõ programja, nyolc zenekar, szólista közremûködésével: Lilly Of The West (Bulgária) Az egyetlen bolgár bluegrass-zenekar annak ellenére, hogy egy éve alakult, tagjai igen virtuózan adták elõ a bluegrass-standardokat, de kaptunk ízelítõt a bolgár népzenébõl is. A mandolin-banjo-dobro gitár, basszusgitár-ének, gitár-ének, gitár-mandolin fellállásban játszó, négy tagú zenekar vidám, könnyed muzsikáját a közönség "vette", az állandóan mosolygó Lilly (gitár-ének) hamar megtalálta a kapcsolatot velük. A basszusgitáros szerintem amerikai filmekbõl másolta imázsát (farmer, fehér ing, madzag-nyakkendõ, fehér Stetson-kalap, fogsor-reklám begyakorolt mosollyal, stb.), túl megnyerõnek, sztárnak akart látszani, de épp az ellenkezõ hatást érte el- nálam legalábbis. A zenekarnak ez a fellépése egyébként egy öt koncertbõl álló turné egyik állomása volt, innen Hollandiába mentek, élõ CD-felvételre. Michael Messer And Ed Genis (Anglia) Michael Messer egy 1928-as, Dobro gyártmányú gitáron játszott a country-bluest, hawaii zenét, tradícionális darabokat, õt kísérte gitáros társa. Igen magas színvonalú, feeling-es, technikás játékukat a közönség többszöri visszatapsolással jutalmnazta. Habár Robert Johnson Walking Blues-át én nem biztos, hogy itt játszottam volna, mert ebben a körben talán elcsépeltnek tûnhet sokak számára. Ám mint a több száz feldolgozás, elõadó mindegyike tud valami újat belevinni ebbe az egyébként kiváló dalba, így Michael-nek is sikerült. Grasshoppers (Szlovákia) A Peter Szabados, Szlovákia elsõ számú dobro gitárosa által vezetett, bluegrass zenét játszó csapat nagyrészt szlovák nyelvû mûsora nagy sikert aratott, nem csak a helyi közönség körében. Hans Theessink (Ausztria) Az eredetileg holland származású gitáros-szájharmonikás-énekes neve nem cseng ismeretlenül a blues-kedvelõ magyarok számára sem. Kiváló orgánuma, hihetetlenül energikus, feeling-es gitárjátéka a lassú daloknál is megmozgatta az embereket. Az idén október 9-10-én, Budapesten megrendezendõ blues fesztiválon hallhatjuk õt legközelebb. Rob Ickes And The Blue Highway (USA) Mi is az az 'Unplugged'? Sok zenekar szerint az, amikor egy elektromos banda gitárosa lecseréli a villanygitárját akusztikus gitárra, és a tagok székekre ülve játszanak. Itt azonban megtapasztalhattuk az igazi unplugged-ot. Az öt tagú zenekar egyetlen darab mikrofont kapott (na jó, a bõgõs még egyet...), mégis fantasztikusan élvezhetõ produkciót nyújtottak (hangtechnika! lásd fentebb). Aki éppen szólózott, közelebb ment a mikrofonhoz, és egyikük sem akarta túljátszani a többieket. A mandolin, gitár, banjo, bõgõ, dobro gitár felállás mellett mindegyikük énekelt is, gyönyörûen kidolgozott vokálokat volt szerencsénk hallani. Rob Ickes kapta egyébként a Dobrofest díját is, amit minden évben egy kiváló dobrósnak adnak oda (e díjat a korábbi években Bob Brozman, Peter Szabados, Tut Taylor kapta meg). John Dopyera fia adta át ezt a kitüntetõ emléket Rob-nak, aki köszönetképpen szólóban játszott el egy instrumentális darabot, amibõl nyilvánvalóvá vált mindenki számára, hogy e díj a legjobb helyre került. Steve James (USA) Talán ezt a koncertet vártam a leginkább, és Steve nem is okozott csalódást. Egy hetes fémtestû gitárján (a National cég kifejezetten az Ő számára gyártotta) fantasztikus, egyéni technikájával gitározva lenyûgözte a közönséget. A 48 éves blues-zenész késõbbi beszélgetésünk alkalmával elmondta, hogy évente kb. 150 fellépést vállal, több zenekarban is játszott, de igazán szólóban tudja kifejezni magát. Azt is megtudtam, hogy nagyon jó a kapcsolata az amerikai akusztikus blues képviselõivel, jó barátja John Hammond, Catfish Keith, Bob Brozman, stb. Idõnként össze is gyûlnek egy kis baráti találkozásra, persze nem hangszerek nélkül. Hej, de szívesen ott lennék egy ilyen meetingen!... Cox, Clifford And Bartley (Kanada) Doug Cox - dobro gitár, ének, Beth Bartley - hegedû, ének, Mark Clifford - gitár,ének. A trió teljesen egyéni felfogásban játszotta a blues-és country dalokat, emelve a már amúgy is nagyszerû hangulatot. Druhá Tráva (Csehország) Meglepõ módon a már megszokott akusztikus hangszerek (banjo, mandolin, dobro-gitár) mellett itt helyet kapott egy komplett dobszerelés (ritka hangszer ezen a fesztiválon!) és basszusgitár is. Frontemberük a cseh "Hobo" lehet, legalábbis a helyi közönség reakcióiból és a szlovákra lefordított dalszövegekbõl következtetve. Bevallom, fenntartásokkal néztem a koncert elé, lévén hogy a szlovák nyelv nem kifejezetten ezen stílusok nyelve. Ennek ellenére végig ottragadtam, hiszen egy rendkívül összeszokott, profi zenészekbõl álló együttes produkcióját élvezhettem. Kiemelném a basszusgitáros öthúros hangszerén elõadott, szólógitárosokat megszégyenítõ szólóit, valamint a banjo-akusztikus gitár-basszusgitár unisono-kat. Csak elismerõ szavakkal szólhatok errõl a fellépésrõl is, az utolsóként elõadott Dire Straits-dal, a Telegraph Road -szintén szlovák nyelvû- feldolgozása elsöprõ siker volt. A fõ program záró akkordjaként szinte az összes ott lévõ zenész feljött a színpadra, így a "Will The Circle Be Unbroken" címû, örökzöld dalt több mint harminc zenész adta elõ, a fáradhatatlan közönség legnagyobb örömére. Ezután a hátsó színpadon egy állófogadás keretében köszönte meg Peter Radványi, a Dobrofest fõszervezõje minden közremûködõnek, hogy hozzájárultak a rendezvény sikeréhez. Persze a hangszereket sem pakolták el nagyon hamar, a 'Lady Be Good' hat dobro-gitárral szólalt meg. Ezzel azonban még nem ért véget a fesztivál, szombat este egy másnap hajnalig tartó jam session következett. Itt lépett fel a Rambling Blues is, zajos sikert aratva Szabó Csaba ütõs hangszereivel (pergõdob, lábcin, mosódeszka, kolompok), és sokan dícsérték a sokszínû mûsort is. A helyszínként szolgáló K-Club egyik kisebb termében minden erõsítés nélkül, órákon keresztül szóltak a rezonátoros gitárok, szájharmonikák, hangszálak. Összegezve, nem volt olyan zenész, aki ne szeretne újra részt venni a dobro-sok ezen örömünnepén. Remélem, a következõ években Magyarországról is többen találják majd érdemesnek rászánni néhány napot erre a kiemelkedõ eseményre. Király Vajk (Rambling) A beszámoló megjelent az Open magazin I. évfolyam II. számának (1998. szeptember) Jazz Papír c. mellékletében |